Osztálytársaink többsége a nap hátra lévő részét a Petőfiben megrendezett bálban töltötte önfeledt, vidám hangulatban. Éjfél után botorkáltak ők vissza a kollégiumba, miközben már visszafele számoltak, reggel 6-ig hány órát alhatnak. No de sebaj, majd utazás közben még lehet bólintani!

Másnap reggel 7 órakor indultunk programhétvégénkre. Meg sem álltunk a szigetvári várig, ahol az idegenvezető történelmi ismereteinket bővítette humoros és érdekesen tartott előadásával. Volt korabeli fegyverbemutató - ezek közül kettőt használat közben is láthattunk-hallhattunk. Nemcsak megnézhettük a kiállított tárgyakat, de kipróbálhattuk, leülhettünk, felvehettük őket stb., stb., szóval végre egy olyan múzeumban voltunk, ahol mindent a kéznek és a szemnek elv egyaránt érvényesült. A legvégén egyik osztálytársunk bevonásával lányszöktetési módszert is tanulhattak a fiúk.

A finom és ízletes ebéd után Siklósra indultunk egy újabb várbevételre. Itt megtekintettük a jobbágyok és nemesek számára fenntartott Várbörtönt, bepillantást nyertünk a középkori rabok mindennapjaiba. A Bormúzeumban a szőlőművelés és borkészítés írásos dokumentumait és tárgyi emlékeit láthattuk. A Reneszánsz bútorkiállításon a XVI-XVII. századi bútorokban és szőnyegekben gyönyörködhettünk. A Középkori fegyver- és hadtörténeti kiállítás 4 termében Luxemburgi Zsigmond, Garai Miklós, Kanizsai Dorottya viaszmásával nézhettünk farkasszemet, illetve középkori fegyverek és ruházatok hiteles másolatait tekinthettük meg.

Ezután Nagyharsány felé vettük az irányt, ahol a Szársomlyó-hegy elhagyatott kőbányájában 1967-től alkothattak olyan szobrászok, akiknek kísérletezési szándéka messze túlmutatott az akkori köztéri szobrászat lehetőségein.

A villányi történelmi pincesor meglátogatása volt az utolsó programunk a mai napon. A hangulatos, szépen felépített pincesorok, présházak árulkodnak arról, hogy itt már évszázadok óta szőlőgazdálkodás folyik, és komoly borkultúra alakult ki. A pincesor nemcsak a város, hanem a borturisták kedvelt célpontja is. A pincékben magas színvonalú, udvarias kiszolgálás fogadja őket, bort kóstolhatnak. Sajnos ez utóbbiról nincsenek személyes élményeink. De a jó idő kárpótolt bennünket. Ezen kívül ajándékba vehettünk bort, ajándéktárgyakat, borral töltött csokit és többféle különleges borból készült lekvárt is.

A szombati programot Pécsett vacsorával, illetve kollégiumi szállás elfoglalásával fejeztük be.

Vasárnap a szállás elhagyása, illetve a Teca mamánál elfogyasztott („már le van zsíírozvaa”) finom reggeli után újra feltöltődtünk energiával, így utána a Zsolnay Kulturális Negyedbe mentünk. Ide még jóval nyitás előtt érkeztünk, így a csodás épületek gyors megtekintése után inkább a szabadtéri sakktáblát, és a játszóteret vettük birtokba, majd a Gyugyi Gyűjtemény 600 tételből álló, páratlan értéket képviselő porcelánjaiban gyönyörködhettünk.

Ezután a pécsváradi kolostorvár következett, ahol Szent István 998-ban alapított apátságot, melyet alapítólevéllel is ellátott. Az altemplomban Árpád-kori művészetünk egyik legkorábbi emlékét, egy 1158-ban készült freskót láthattunk. A barokk építészet elemeit őrzi a kovácsműhely, amelynek emeletén állandó kiállítás van. Az államalapítás-kori monostor emeleti szintjén ma a termek konferenciák, esküvők, ünnepségek, koncertek számára vannak fenntartva. A gyilokjáróról a település festői környezetét vehettük szemügyre a gyönyörű napsütésben.

A finom ebéd után az 5 km-re lévő Zengővárkony volt következő helyszínünk. Itt a Tojásmúzeumot és a Szalma-Kincs-Tárat látogattuk meg. A Míves Tojás Gyűjtemény az ország első és Európában is ritkaságnak számító állandó hímestojás-kiállítása. A gyűjtemény 2000 művészien díszített darabja 19 ország 55 tájegységéből származnak. Találkozhattunk patkolt, magvas tojásokkal, valamint fogorvosi fúróval díszített tojásokkal is. Mondhatjuk, érdekesen néztek ki!

A Szalma-Kincs-Tár is nagyon érdekes volt számunkra, hiszen megismerkedtünk a régi hagyományokkal és a művészi kreativitással is.

Az utolsó programunk Szekszárdra szólított minket. Itt született Babits Mihály, az ő szülőházát látogattuk meg. Az épületet jelenleg is eredeti állapotában csodálhatjuk. A földszinten és az emeleten eredeti berendezési tárgyak, fényképek, dokumentumok segítségével megelevenedik előttünk Babits élete. Szavazhattunk a versekre, hogy kinek melyik tetszett jobban, valamint képrejtvényekből kellett kitalálnunk a versek címeit. Igazán jól éreztük magunkat!

Közben elrepült az idő, és fáradtan, de élményekben gazdagon indultunk vissza Pápára.

Minden osztálytársunknak köszönjük a vidám, érdeklődő hangulatot. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő programhétvégék is hasonlóan tartalmasak lesznek, feltöltenek bennünket kulturális, esztétikai élményekkel.