Az első megálló Tés, ahol egy kovácsműhelyt és egy szélmalmot néztünk meg. Még a korai kelés és a viszonylag hosszú út ellenére is tanulságos volt mindaz, amit itt láttunk. Szabadon nézelődhettünk, kérdezhettünk, így aztán előbb-utóbb mindenki talált valami olyan dolgot, ami felkeltette az érdeklődését. Ezt követően értünk túránk következő kulcsfontosságú megállójához, a Nádasdy - kastélyhoz Nádasdladányba. Az itt látható kastély nemcsak kulturális emlékhelyként, hanem hotelként és különféle rendezvények helyszíneként is funkcionál. Szép volt a kert, kedves volt a személyzet, a kastély kívül-belül ragyogott, igazi arisztokratikus hangulatot árasztva. Az ebéd és a vacsora egy székesfehérvári étteremben, jó hangulatban telt. A szállásunk a Türr István Kutató és Oktató Központban, szintén Fehérváron volt. Négyágyas szobákban "aludtunk", már amennyit egy osztálykirándulás során a diáksereg aludni képes. Ezért aztán két fontos információt kell megosztanom: a matracok nem mozdíthatóak, és egy ágyon nem fér el három ember.
Másnap a Bory-várat látogattuk meg, ami önmagában is egészen elképesztő látványt nyújtott, de a rengeteg szobor és az a virág, amit szerintem még nem fedezett fel a tudomány, csak hab volt a tortán. Ezután a Fekete Sas Patikamúzeum segített minket abban, hogy megtanuljuk: mire lehet használni a kamillát, a levendulát, az ánizst. Végül a Hetedhét Játékmúzeumot szeretném megemlíteni, ahol megnézhettük, hogy dédmamáink és üknagyanyáink milyen játék babákkal játszottak. Nos hát, hogy őszinte legyek, elég nehezen aludnék el, ha a szobámban, a polcokon ehhez hasonló meredt tekintetű, albínó babák csücsülnének.
Összességében jól, aktívan telt a hétvége, és ezt a másnapi szemkörnyéki karikák és a combtájéki izomláz tökéletesen igazolta.
Kristóf Diána
