Továbbindulva Sárvár felé vettük az irányt, ahol a Nádasdy-várban fogadtak bennünket. Itt is sok érdekességet hallhattunk az idegenvezetőtől a vár történetéről.
Következett Nagycenk, a Széchenyi Emlékmúzeum. Sajnos itt csak kevés idő állt rendelkezésünkre, pedig egy fél napot is el lehetne itt tölteni, mert a "legnagyobb magyar" munkásságát, életét bemutató kiállítás rendkívül szerteágazó és gazdag - amint Széchenyi István élete és munkássága is az volt. Ez után a Széchenyi-mauzóleumhoz mentünk, amelyet viszont sajnos nem tudtunk megnézni, mert az idegenvezető nem várt ránk, a telefonja pedig ki volt kapcsolva... Így hát irányt vettünk a Csikós csárda felé, ahol finom és bőséges ebéddel vártak minket.
Ebéd után elindultunk Sopronba, ahová 1/2 4-re érkeztünk meg. Elfoglaltuk a szállást, és rövid pihenő után közös játék vette kezdetét. 18 órára mentünk vacsorázni a Szénatér étterembe, majd visszatérve folytattuk a játékot. A gyerekek először tanáraikat, majd a közös élmények alapján egymást parodizálták. Ezt követte a szembekötős játék, végül az "Amerikából jöttünk". Nagyon jól éreztük magunkat valamennyien!!! A remek szórakozásnak 1/2 11-kor vetettünk véget, és nyugovóra tértünk.
Már késő estétől eleredt az eső, ami másnap egész nap megkeserítette az életünket. Pedig ekkor következtek Sopron nevezetességei: a Tűztorony, a Storno-ház, a Kecsketemplom. Jó lett volna nagyot sétálni a történelmi belvárosban, de ahányszor egyik helyről a másikra mentünk, annyiszor áztunk el... Ebédet ismét a Szénatér étteremben kaptunk, aztán - a borzalmas idő miatt - a Plázába mentünk, hogy egy kis szabadidőt kaphassanak a gyerekek. Innen indultunk aztán haza, este pedig a pápai Gólyafészek vendéglőben kaptunk vacsorát.
A rossz időt és - már idehaza - egy csúnya balesetet leszámítva nagyon jó hangulatú volt ez a kirándulás is. Különösen a szombat esti közös játék volt teljesen felszabadult, örömteli: még a legvisszahúzódóbb gyerekek is teljesen át tudták adni magukat a játék örömének!
9.AJTP
|
|
|
 |
 |
