Hosszú volt az éjszaka. A táj, a kilátás folyamatos változása vitt nyugalmat az utunkba, azonban amint egy kicsit kihaltabb területre értünk, a sötétségben minden végtelennek tűnt. Egyre többen fáradtak bele az utazásba, a busz fedélzetén csend lett, elaludt mindenki. Két-három óránként volt lehetőségünk „fésülködni" - ahogyan Bandi’ bá fogalmazná meg a vécézést -, ám ezeket álmunkban nem nagyon észleltük.
Belgiumban ébredtünk, a csoki országában. Meglátogattuk Brüsszelt és egy villámgyors túrával végigjártuk a város olyan nevezetességeit, mint például A pisilő kisfiú, vagy az Atomium. A délután folyamán továbbálltunk, és megérkeztünk Dunkerquebe. A tranzitszállás által nyújtott komfort nem sokkal ütötte meg a busz kényelmét, de mindenki számára élmény volt újra fekve aludni.
A francia éjszaka után hipp-hopp Angliában találtuk magunkat. Ám mielőtt a szigetország területére értünk volna, átverekedtük magunkat a Csalagúton. Az út szép volt, jó volt, izgalmas volt, csak éppen semmit sem láttunk belőle. Első állomásunk a doveri kikötő volt, ahol megtekintettük a fehér sziklákat és a brit tengerpartot. A szél nagyon fújt, csípős hideg volt. Reménykedtünk, hogy ennél rosszabb idő már nem lehet, de tévedtünk. Canterburyt megjárván, holtfáradtan gurultunk be London városába, ahol még hidegebb volt. Körbejártuk a csodás Towert, ahol a régmúlt idejét idézték az élethű figurák és bábuk, majd ezután a koronázási ékszereket is megnézhettük, igencsak szigorú körülmények között. Az időjárás viszontagságai azonban nem rontották el a kedvünket. Az est folyamán vidáman szeltük át a belvárost, amelybe izgalom is vegyült, hogy vajon milyen családhoz kerülünk. Este 8 óra körül megérkeztünk a találkozási ponthoz, és a családok hazavitték ideiglenes gyermekeiket. Az első percek feszültségei után oldódott a hangulat, és baráti viszony jött létre a család és a fogadottak közt. ,,Otthon" az első nap elég nehéz volt. Az isteni vacsora után meg kellett ismerkedünk Anglia különlegességeivel. A hideg és a meleg vizet külön kellett megnyitni, elzárni, ezért először lehetetlennek tűnt langyos vizet csinálni, de röpke 20 perc alatt összejött a dolog. Nyugodtan telt az éjszakánk, úgy aludtunk, mint a bunda.
A reggeli után mindenki fitten vigyorgott a találkahelyen, és az első élmények zuhatagában szálltunk fel a buszra. Elindultunk Londonba egy gyors autóbuszos városnézésre. Ezután leszálltunk, és egy hosszadalmas séta vette kezdetét. Első célunk a London Eye volt, ami azonban zárva volt az éjszakai viharok kiszámíthatatlansága miatt. Ezért tehát továbbálltunk. Végigsétáltunk a Towe Bridge-en, megcsodáltunk a Big Bent, készült jópár profilkép Facebookra. A következő állomás a Westminster Apátság volt, ahol Anglia hősei és a királyi család tagjai nyugszanak. Az elmúlt időszakban nagy felfordulás volt az apátság háza táján, ugyanis itt koronázták meg a kis herceget. Megnéztük a Downing Street 10-et, a Trafalgar téren eltölthettünk egy-két szabad órát, majd átszeltük a Mallt. A vörös út a Buckingham palotához vezet. Meglátogattuk a Nemzeti Galériát, és újra buszra szálltunk, indulás „haza". Mindenkit nagyon féltettek a szülők. ,,Nem történt semmi az este?" , ,,Nem volt nagy vihar?" , ,,Jól vagy? " - özönlöttek a kérdések a forró dróton, ám senkinek sem volt kutya baja sem.
Szerdán a Londontól 120 mérföldnyire lévő Stratford-upon-Avon-ba utaztunk, Shakespeare szülővárosába. Itt megnéztük Shakespeare emlékművét, melyet négy drámájának szereplői fognak közre. Ezután a már karácsonyi hangulatban pompázó sétálóutcán a költő állítólagos szülőházát tekintettük meg, majd pár utcával messzebb, az Avon folyó partján a templomot is, ahol eltemették családjával együtt.
A nap hátralévő részét Warwick kastélyában töltöttük, melyben halloweeni hangulat uralkodott. Azt hittük, ez egy unalmas kastélylátogatás lesz, ezzel szemben nagyon élveztük az interaktív kiállítást, s a különböző programokat.
Csütörtökön a Madame Tussaud’s Panoptikumot látogattuk meg, ahol rengeteg híres zenésszel, színésszel sportolóval, tudóssal találkozhattunk, akiket viaszból formáztak meg, majd egy 4D-s filmet is megnéztünk.
A délutánt csak utazással folytattuk, s a Csalagúton keltünk át Franciaországba. Este egy Párizs melletti tranzithotelben aludtunk, s kíváncsian vártuk egy újabb nagyváros „felfedezését”, melyet pénteken tettünk meg.
Párizs. Eiffel-torony, szerelem. Ezek a dolgok jutnak e város nevéről eszünkbe, mint még sok embernek. A ködös, esős, szeles időjárás miatt talán nem vettük észre a város apróbb szépségeit, de így is lenyűgöző élmény volt az Eiffel-torony tetejéből kémlelni a várost. Miután az Eiffel-toronyban eltöltöttünk másfél órát, hajókáztunk a Szajnán, mely a közhiedelemmel ellentétben nem volt büdös, bár valószínűleg ebben az időjárás is közrejátszott. A hajóból a Notre Dame-nál szálltunk ki, mely kívülről is nagyon szép, éppúgy, mint belülről. Ezt követően a Diadalívet néztük meg, mely a Champs Elyseés végén van. Itt volt szabadidőnk, így néhányan fel is mentünk a Diadalív tetejére. Az időjárás ellenére nagyon hangulatos volt a város.
Este 7 óra körül indultunk haza, s 3-4 óránkénti megállókkal szombat délben érkeztünk Pápára.
Talán minden utastársunk egyetért azzal, hogy a kirándulás egyik percében sem unatkoztunk. Nagyon köszönjük Molnár András tanár úrnak, hogy a látnivalókkal kapcsolatos ismereteinket még tovább bővítette, s lehetőséget biztosított számunkra ehhez a remek utazáshoz.
Nagy Noémi, Molnár Martin
 |
 |
