Megérkezésünket követően a Látogatóközpontba irányítottak minket. Itt egy roppant érdekfeszítő és minden kíváncsiságunkat kielégítő idegenvezetésben volt részünk. Megtudtuk többek között, hogy az ország villamosenergia-termelésének 40%-át adja, ami nem egy elhanyagolható mennyiség. Az erőmű egyéb villamos erőművekkel összehasonlítva a legkevésbé környezetszennyező, nem bocsát ki szén-dioxidot.
Mielőtt bemehettünk volna az atomerőmű azon területére, ahol már munkálatok folytak, egy komoly biztonsági vizsgálaton kellett átmennünk, valamint sorszámot is kaptunk.
Elmesélték és illusztrálták is a villamosenergia-előállítását, ami egy roppant bonyolult, összetett folyamat.
A létesítmény egy részébe - ami leginkább egy gigantikus gyárbelsőre emlékeztetett, hatalmas, több tonnás gépekkel - csak védősisakban mehettünk be, füldugókkal a füleinkben. Mindezek az óvintézkedések szükségesek voltak, főleg a füldugó, mert a hangzavar nagyobb volt, mint egy rock koncerten.
Érdekes volt látni az ott dolgozó embereket, akik nem utcai ruhában, hanem speciális kezes-lábasban dolgoznak, amelyet a műszak végén le kell adni az esetleges radioaktív szennyeződések miatt.
Csoportunk utolsó állomása az Atomerőmű saját „kis” múzeuma volt (Atomenergetikai Múzeum). Itt összefoglalták nekünk a nap folyamán látottakat, hallottakat, valamint még több érdekességre hívták fel a figyelmünket.
Összességében óriási élmény volt, tanár és diák számára egyaránt, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy látta és bent volt a paksi atomerőműben, főleg nem egy ilyen jó társasággal!
Szente Gréta
