Az egykori türrös diák délelőtt felkereste szeretett gimnáziumát, s megbecsülése és tisztelete jeléül elhelyezte a gimnázium akkori igazgatójának, Galántai Istvánnak az iskola folyosóján található márványtáblájára a megemlékezés koszorúját.

A könyvtár olvasótermében összegyűlt népes érdeklődő olvasóközönség előtt beszélgettem az íróval. Elsősorban a Türr gimnáziumhoz kötődő élményeiről, az ókollégiumról, a közelmúlt nagy tanáregyéniségeiről, Galántai Istvánról, Nagy Szép Sándorról, Szabó Istvánról – Csicsáról - faggattam. Vendégünk szívesen és nagy szeretettel idézte fel alakjukat, emberi nagyságukat. Elmondta azt is, hogy hálás nekik azért, amiért bíztak benne, értékelték tehetségét. Egy nyári élményem című hosszabb novellájában így ír: „ ….a szálas, tekintélyes férfi (az igazgató) úgy értékelt engem, mint kitűnő diákot, akinek a nevét majdan márványtábla fogja hirdetni a gimnázium falán……”

Ezen az estén azt vallotta az író, hogy Pápán, a Türr Gimnáziumban lett emberré, vált felnőtté. Felszabadítóan hatott rá ugyanis az a szabadságélmény, mely korábban hiányzott az életéből.

Az est a pápai emlékek felidézése után oldott, jó hangulatban folytatódott. A sokoldalú művész őszintén, sokszor humorral, a hallgatóságot megnevettetve, máskor mély érzelmeket ébresztve mesélt, anekdotázott fordulatokban gazdag életéről.

A meghitt hangulat megteremtéséhez Illés Csaba, Csigi Zsolt és Kemenczki Gábor triója is hozzájárult Cseh Tamás –Bereményi Géza néhány dalának megszólaltatásával. A Fehér babák előadása során sikerült a szerzőt nosztalgikus hangulatba hozniuk.

„ Csak még egyszer gyere elő a résből, hol elbújtál, gyerekkorom,

csak kő legyek, csak bogár legyek, és engedj újra füveiddel /játszanom.”( Gyerekkorom)

Bereményi Géza jelenleg az önéletírásán dolgozik. Tervei szerint memoárja 2018 tavaszán jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában.

Ígéretet kaptam tőle, hogy nagyívű munkájának befejezése után ismét ellátogat Pápára, a Türr gimnáziumba, hogy rendhagyó irodalomóra keretében találkozzon a diákokkal, s nekik is mesélhessen rendkívüli életéről.

„ Úgy gondolom, követhetjük útján Desirét,/ nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.”

( Desiré és a múlt)

Hodásziné Pingitzer Andrea

A fényképeket Dabóczyné Lenkefi Éva készítette