Nyulász Péter IBBY- díjas író szeptember utolsó hetében meglátogatta iskolánkat illetve kollégiumunkat is. Péter az iskolában a kisgimnazistáknak tartott előadást az országosan is elismert, és 2011-ben az év gyermekkönyvének választott Helka című könyvéről. A történet népszerűségét jelzi, hogy a könyv már a hatodik kiadásnál tart.

A délelőtti rendhagyó irodalomóra után este a kollégiumban a 9. AJTP-seknek tartott egy kis ismertetőt műveiről.

Nekem délután a kollégiumban- két szilencium között- vacsorázás közben sikerült megismerkednem az íróval. Miközben falatoztunk, őszintén megvallva, sok mindenről esett szó…

Miként kezdted pályádat, mikor kezdtél el írni?

Talán úgy 4-5 éves lehettem, amikor édesapám szólt, hogy jó lenne valamit kitalálnom anyák napjára. Ekkor még csak ovis voltam, de a betűket nagyjából már akkor ismertem, ezért fogtam egy krétát, letelepedtem a földre, és életem első versét” megírtam édesanyámnak.

Középiskolás korodban-már komolyabban foglalkoztál az írással?

Persze, hisz ebben az életkorban mindenki megpróbálkozik az írással.

A kamaszkor tele volt olyan helyzetekkel, mint pl. reménytelen szerelem miatti szomorúság vagy a baráti kapcsolatokban való csalódás …. S akkor jó volt a költészet, a versek álomvilágába menekülni.

Hogyan kerültél a Kossuth Rádió Krónikájába?

Földrajz/ történelem szakosként végeztem. Akkoriban sem voltak túl nagyok a tanári fizetések, ezért otthagytam a tanári pályát. Szerencsémre épp akkoriban hirdettek egy rádiós szerkesztői bemondói tanfolyamot, mely nagyon megtetszett nekem. Sikeresen elvégeztem a tanfolyamot, s viszonylag hamar megkaptam a fő engedélyt a parlamentből, így hát a Kossuth Rádiónál folytattam a pályám.

Ma nehéz ezt elképzelni, de akkoriban nem is lehetett volna máshol, más rádiónál dolgozni, hiszen csak egyetlen rádió volt éveken keresztül…a Kossuth Rádió.

Hogy formálódott meg Benned az első köteted ötlete?

Lányom, mikor cseperedni kezdett, mondókákat, meséket, nyelvtörőket kezdtem neki mondogatni, és mikor jöttek a barátnői, nekik is elmondtam műveimet. A kis csapatnak nagyon tetszettek a versikék, és a lányok hamar meg is tanulták őket. Aztán otthon is elmesélték szüleiknek, hogy mit tanultak kis barátnőjüknél. Gyakran előfordult, hogy később a gyerekek elfelejtettek egy-egy sort a nálunk megtanult versekből. Akkor a szülők felhívtak telefonon, és én mindig szívesen kisegítettem őket. Valahogy így kezdődött az írói pályám.

Újabb jelentős változás volt az életemben az, amikor nagyjából tíz évvel ezelőtt otthagytam bemondó szerkesztői állásom, és az írás lett a munkám. Első kötetem: a Zsebatta a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

A kötet megjelenése után hogy folytattad a munkát?

A„zs”- mint köztudott- nem az első betű az abc-ben, és ezért akármilyen jó könyv is lehet, a marketingje nem az igazi, mivel minden betűrendben és a könyvtárak polcain is a legutolsó helyen szerepel.

Ezért a következő gyerekverseket, mondókákat tartalmazó kötetem címe: A baba bab” lett. Vagyis csakazértis az abc első betűjével kezdődött a cím.

A gyerekolvasóim imádták a kitalálós feladványokból álló munkáimat is, melyek Miazami és a Miazmég címmel jelentek meg.

…A versek világából akkor hogyan jutottál el Helkához és Cipriánhoz?

Egy csodás balatoni nyaralás során jutott eszünkbe Helka, a Balaton tündérének neve. Akkor határoztam el, hogy mesét írok róla. Elkezdtem a kutakodást, s így jutottam el a Lipták Gábor Aranyhíd c. kötetében szereplő történethez Helkáról, a Balaton tündéréről. Később kiderült számomra, hogy egy korábban- 1836-ban - Fáy András által feldolgozott regét használt fel könyvében Lipták Gábor. Én magam nagyon izgalmasnak találtam Helka sztoriját, ám különösen Fáy szövege volt még számomra is nehezen olvasható, elsősorban archaikus stílusa, régies nyelvezete miatt. Így megszületett a döntés: újraírom az érdekes történetet „mai nyelven”, új helyszínekkel, valamint új – az eredetiben nem szereplő- vicces-mókás szereplőkkel kiegészítve.

Valahogy így kezdődött nagy kalandom a balatoni mesékkel, Helkával és Cipriánnal.

Mit üzensz a „jövő nemzedékének?

,-„annak, ki nem érti, a könyv üres…”

Köszönöm a beszélgetést!

Készítette: Babina István