Gyászol a város, gyászol a Türr Gimnázium. Harangozó Zsigmond, a rendszerváltást követő 20 esztendő egyik legtiszteletreméltóbb önkormányzati képviselője, sok-sok egykori tanítvány szeretett Zsiga bácsija eltávozott közülünk. Éppen betöltötte a 80. életévét, azt az életkort, amely talán elegendő arra, hogy az ember kiteljesítse sorsát. S Harangozó Zsigmond életbe tudta élni mindazt, ami benne jó és nemes, képes volt megvalósítani önmagát.

Egész élete Pápához kötődik. Itt született. Itt tanult a Kilián általános iskolában, majd a Türr Gimnáziumban. Ide tért vissza tanítani 1967-ben a Testnevelési Főiskola elvégzése után. Kilenc éven át az Acsádyban, öt évig a testnevelés tagozatos Jókai általános iskolában, 1981-től nyugdíjazásáig a Türr Gimnáziumban tevékenykedett. A legendás Tóth József helyére érkezett egykori alma materébe, és vitte tovább azt az örökséget, amelynek országos középiskolai tornászbajnokként maga is részese volt: a Türr fiú és leány tornászai a 80-as, 90-es években is a legjobbak között végeztek az országos versenyeken. Csak néhány eredmény a sok közül a Türr érdemkönyvéből: fiú tornászcsapat: országos 2. hely (1984-ben is, 85-ben is), leány tornászcsapat: országos 3. hely (1987-ben, 1988-ben). Mindeközben fontos szerepet töltött be sportvezetőként is a városban, és nem maradtak el az elismerések sem: kétszer is kitüntették kiváló munkáért, 1989-ben megkapta a Veszprém Megyéért érdemrend arany fokozatát, később, 2015-ben pedig a Pápa Város Díszoklevele kitüntetést.

Harangozó Zsigmond mindig közösségi ember volt, ezért nem lepődött meg senki, amikor a rendszerváltás idején a Kisgazdapárt színeiben politizálni kezdett. Ő volt a párt első embere a városban, egyúttal a megyei szervezet egyik vezetője is. Isten-haza-család – ezek az értékek vezették. Makacsul kiállt értük akkor is, amikor pártja már nem is volt jelen a politikában. Ötször választották meg a 4. számú választókerület egyéni képviselőjének, mindig nagy többséggel. Az Önkormányzatban bizottsági elnökként lelkesen képviselte a sport és az ifjúság érdekeit. A választópolgárok tudták, amiben csak lehet, számíthatnak rá. Így tekintettünk rá mi, kollégái is, és ezt tapasztalhatták meg tanítványai, akik közül nagyon sokan követték a pályán.

Harangozó Zsigmond bízott egy szebb jövőben. Ezért szállt síkra a rendszerváltásért, és ezért harcolta ki nem kis erőfeszítéssel, hogy sportpályát hozhasson létre szeretett iskolája mögött.

Emlékét megőrizzük!

Dr. Hauber Károly