A pápai Türr István Gimnázium 12. A osztálya 2022. június 19-e és 24-e között valósította meg a Határtalanul program keretében még 2019-ben elnyert pályázatát. Címe: Nagy írók és költők nyomában Erdélyben. Nagyváradon és Csucsán Ady, Segesváron, Fehéregyházán és Székelykeresztúron Petőfi, Székelyudvarhelyen és Farkaslakán Kányádi és Tamási, Nagyszalontán Arany került érdeklődésük középpontjába. A projektről folyamatosan beszámoltak a közösségi oldalakon.

Régi vágyunk teljesült

Nagy vágyam volt eljutni egyszer Erdélybe, így boldog vagyok, hogy valóra vált. Rengeteg helyen jártunk, sok élményt szerezhettünk. A legcsodálatosabb a Székelyföldön töltött idő volt. Itt szinte csak magyarokkal találkoztunk, akik mind segítőkészek, kedvesek voltak. Örülök, hogy bár az iskola véget ért, még az osztályommal együtt tudtunk részt venni ezen a gyönyörű utazáson.

A közel két éve elnyert Határtalanul pályázaton a járvány miatt csak idén júniusban tudtunk részt venni. Úgy gondolom, megérte a sok szervezés és osztályfőnökünk, Hauber Károly kitartó küzdelme, hogy a középiskola végén az osztállyal közösen utazzunk el Erdélybe.

Vasárnap hajnali 5 órakor indultunk, majd körülbelül 8 órányi utazás után érkeztünk meg Nagyváradra, ahol részt vettünk egy rövid városnézésen és megnéztük az Ady emlékmúzeumot. Nagy élmény volt olyan városban, épületben lenni, ahol maga a költő is járt. Ezután még két órát utaztunk Kolozsvárra, ahol megtekintettük Mátyás király szülőházát. Itt volt az első szállásunk is.

Közös szavalás a nagyváradi Ady-szobornál

Hétfőn már jóval több programban volt részünk. A napot egy túrával kezdtük a Tordai-hasadékban, ahol mindenkit lenyűgözött a patak és az égig emelkedő sziklák vadregényes tája. Ezután Segesvár felé vettük az irányt. Bebarangoltuk az óvárost, majd tovább utaztunk. A buszozás közben alakítottunk egy rögtönzött szavalókórust, és Petőfi-verseket szavalva készültünk a fehéregyházi és székelykeresztúri Petőfi-emlékhelyek megtekintésére. Este érkeztünk meg Székelyudvarhelyre, ahol a következő három nap megszálltunk. A kis panzióban pedig nagyon kedves fogadtatásban volt részünk.

Kedden Szejkefürdőn kezdtük a napot. Megkoszorúztuk a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírját. Itt még egy medvét is láttunk, amelyet épp akkor fogtak be. A következő állomás Parajd volt. Lementünk a sóbányába, egy külön világ volt ez a föld alatt, friss, sós levegővel, hatalmas belső térrel. A szabadidőben megebédeltünk, a délutánt pedig a parajdi sós strandon töltöttük, ahol nagyon különleges élmény volt lebegni a vízben, ami olyan sós volt, hogy nem tudtunk elsüllyedni.

A legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjánál Szejkefürdőn

A negyedik napon hűvösebb időjárásban volt részünk, ráadásul ezen a napon mentünk fel a hegyekbe, a Békás-szoroshoz. Itt is gyönyörű vidék tárult a szemünk elé, volt, aki el is botlott a nagy nézelődésben. Ezután a Gyilkos-tavat nézhettük meg, majd visszautaztunk Székelyudvarhelyre és bejártuk a belvárost, megkoszorúzva Benedek Elek szobrát.

Csütörtökön már hazafelé indultunk, de a délelőttöt Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában töltöttük. Meglátogattuk az író szülőházát és sírját, koszorúztunk és felolvastuk az Egyenes Tóbiás című novelláját. Utolsó szállásunk Nagyváradon volt egy érdekes panzióban, ahol minden szoba egy-egy tájegységnek megfelelően volt berendezve.

Péntek reggel némi szomorúsággal ébredtünk, mert utolsó napunk következett Erdélyben. Útra kelni nemcsak ezért volt nehéz, hanem mert indulás után alig néhány perccel egy ottani helyijárat hátulról belénk jött, és kitört a hátsó szélvédője a busznak. Szerencsére nem történt baj, és hamar megoldották a problémát. Így Arany János nyomába eredhettünk. A buszon újraélesztettük a szavalókórust, és most Arany-verseket szavaltunk. Nagyszalontán megnéztük a Csonka toronyban berendezett Arany-múzeumot, versmondás keretében megkoszorúztuk a református templom mellett álló szobrát és megtekintettük a költő szülőházát is.

Kissé fáradtan, de tele új élményekkel érkeztünk meg Pápára pénteken 22 óra körül.

Tóth Krisztina (12. A.)