Hogyan látja egy kollégista a digitális oktatást? 2. rész, Kalmár Kata, 9.F Nyomtatás


Amikor megtudtam, hogy az utolsó néhány hónapomat otthon kell töltenem, bevallom kicsit örültem. Nem kell iskolába járni, korán kelni stb.… Akkor még nem tudtam, hogy ilyen jól meg lesz oldva a digitális oktatás. Az osztályom főleg a Google Clasroomon kapja meg a házi feladatokat és a legtöbb dolgozatot Redmentán írjuk meg. Az első hetekben nagyon nehezen boldogultam egyedül. Sokkal többnek éreztem a nyomást, ami rám nehezedett, mint eddig. Többet ültem a laptopom és a tankönyveim előtt, ami miatt sokszor már nagyon fájt a fejem és a derekam. De egy kis idő után sikerült belerázódnom a jelenlegi helyzetbe. Rájöttem, hogyha esténként rendszeresen sportolok és a nap folyamán jobban beosztom az időmet, sokkal jobban fogom bírni a tanulást és nem lesz túl megterhelő. Hálás vagyok a tanáraimnak a türelmükért és a kitartásukért! Ha nem lettek volna ránk ekkora tekintettel, lehet nem tudtam volna ilyen könnyen beleszokni a digitális oktatásba. Sokkal nagyobb odafigyeléssel írom meg a házi feladataimat, hiszen ennek most nagyon nagy a jelentősége, hogy a későbbiekben ne legyenek akkora nehézségek a tananyaggal. Persze még így se ugyanaz. Számomra is meglepő, hogy ennyire hiányzik a kollégium, az iskola, de mindenekelőtt az osztályom. Egyedül sokkal magányosabb vagyok még úgy is, hogy online tudom tartani a kapcsolatot az osztálytársaimmal. Ennek ellenére szerintem itthon sokkal könnyebb a tanulás, mint a kollégiumban. Én oszthatom be az időmet, és így sokkal szabadabbnak érzem magam. Bár erről megoszlanak a vélemények. Van, akinek romlott az átlaga, de van, akinek sokkal jobb lett. Abban viszont biztos mind egyet értünk a diákokkal, hogy jobb lenne az unalmas, magányos napok helyett együtt lenni.

Kalmár Kata, 9.f