Az iskolai évek egyik legszebb hagyománya és legkülönlegesebb ünnepélye a szalagavató. A végzős diákok már hónapokkal előtte lázasan készülnek és izgalommal várják a ceremóniát. A Türr István Gimnázium és Kollégium hagyományos szalagavató ünnepélyére zsúfolásig telt a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színházterme péntek este. A végzős tanulók által gondosan összeállított műsorban a tánc és az ének mellett a jelenet és a közösen készített fotók vetítése is fontos szerepet kapott, amelyekkel együtt töltött éveiket elevenítették fel. Újdonságként árnyjáték is színesítette az összeállítást.
Az ünnepségen dr. Hauber Károly, a kisgimnazisták, vagyis a 12. G osztályfőnöke mondott beszédet. Mint kiemelte, az ünnepek arra valók, hogy vissza- és előretekintsünk, majd Babits Mihályt idézte, mi szerint minden emberi sors egy lehetséges állásfoglalás a világgal szemben, ahová kivetett bennünket valamily ismeretlen hatalom. Ő ehhez a sorsalakításhoz három gondolatot ajánlott a tanulók figyelmébe. Mindhárom gondolattal egy-egy keresztény erényre világított rá, ugyanis a 2000 éves keresztény erények azok, amelyek a legbiztosabb fogódzót jelentik számunkra ebben a kusza, bizonytalan világban, amelyben élünk. A felebaráti szeretet és a családszeretet mellett, mint harmadik keresztény erény, a hazaszeretet szolgálhat sorsunk vezérfonalául. Vörösmarty Szózata ma is érvényes. Amikor azt írja: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”, nem az egyénre gondol ugyanis, hanem a nemzetre. Az egyén valóban boldogulhat másutt is. De a magyarság, mint közösség, a magyarság, mint nemzet, csak itt, a saját hazájában. Hogy is fogalmaz Márai Sándor? Az az író, aki élete nagy részét emigrációban töltötte, s éppen ezért nagyon is jól tudta, mit jelent a haza az ember számára: „Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.”
- Íme, 89 szép, okos lány és bátor, értelmes fiú áll a színpadon. A Türr István Gimnázium és Kollégium végzős évfolyamának diákjai ők. Úgy tekintünk rájuk, mint reménységeinkre, akik nyitott szívvel fordulnak majd a másik ember felé, akik szerető családban fogják élni életüket, s akik naggyá teszik majd e kis hazát, amelyet úgy hívnak: Magyarország. Most, amikor feltűzzük ezt a szalagot, természetesen úgy is tekintünk rátok, mint iskolánk, a Türr István Gimnázium és Kollégium reménységeire. Hisszük, hogy méltók lesztek az ország egyik legrégibb iskolájának hagyományaihoz - zárta gondolatait az osztályfőnök.
Az ünnep egyebek mellett arra való, hogy fölmérjük helyünket a világban. Ilyenkor visszatekintünk és előrepillantunk. Engedjék meg, hogy én most inkább a jövő felé fordítsam tekintetemet, annál is inkább, mert a diákok műsora is nagyrészt visszapillantás volt. Előre szeretnék tekinteni tehát, de nem a közeljövőre, mondjuk a karnyújtásnyira lévő érettségire, hanem távolabbra, az egész életre, filozofikusabban fogalmazva az emberi sorsra, amelyet most kezd úgy istenigazából formálni az a 89 fiatal, aki a színpadon felsorakozott.
Kedves Diákok!
Babits azt mondja: minden emberi sors egy lehetséges állásfoglalás a világgal szemben, ahová kivetett bennünket valamily ismeretlen hatalom. Én most ehhez a sorsalakításhoz szeretnék három gondolatot a figyelmetekbe ajánlani. Mindhárom gondolattal egy-egy keresztény erényt szeretnék röviden megvilágítani, meggyőződésem ugyanis hogy a 2000 éves keresztény erények azok, amelyek a legbiztosabb fogódzót jelentik számunkra ebben a kusza, bizonytalan világban, amelyben élünk.
Az első ezek közül a másik ember felé irányuló szeretet. Ez az, amelyet Jézus mint legfontosabbat kiemelt a törvények közül, s egyebek közt azt mondta róla: Szeresed felebarátodat, mint tenmagadat! Azt jelenti ez, hogy az ember csak úgy élhet emberhez méltó, teljes életet, ha képes érdek nélkül adni, ha képes önzetlenül segíteni a másik emberen. Tudták persze már ezt a régi görögök is, ezért is mondja Antigoné Szophoklésznél: Gyűlölni nem, szeretni születtem én. S mindenkor ösztönösen is tudták ezt az egyszerű emberek; ezért is győz a népmesékben mindig az, aki jó, aki türelemmel, szeretettel közeledik a másik emberhez. Számunkra, türrösök számára ezt a szeretetet jelképezi a türrös jelvényen található 5 piros szív, amelyet a bencés jelképek közül vettünk át. S ezt a szeretetet fogalmazza meg gyönyörű aforizmájában Lázár Ervin,amikor így ír: A szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet.
A szeretet legtermészetesebb, legotthonosabb közeg: a család. S ezzel el is érkeztünk a másik fontos erényhez: a családszeretethez. Kétségtelenül a család az a közösség, ahol szeretetből a legtöbbet tudunk adni, ahol a legjobban ki tudunk teljesedni. Isten a saját képmására teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette – olvassuk a Bibliában. Azt jelenti ez a mondat, hogy az ember akkor lehet teljes, egész, ha megtalálja a párját. S akkor lehet igazán Istenhez hasonló, ha megtalálta a párját, hiszen így új embert, új életet teremthet. Ahogy József Attila fogalmaz egyik szép versében: „Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút." Valóban: Lehet-e ennél szebb felemelőbb élmény az emberi életben?
Kedves Diákok!
A felebaráti szeretet és a családszeretet mellett mint harmadik keresztény erény a hazaszeretet szolgálhat sorsunk vezérfonalául. Higgyétek el, Vörösmarty Szózata ma is érvényes. Amikor azt írja: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell”, nem az egyénre gondol ugyanis, hanem a nemzetre. Az egyén valóban boldogulhat másutt is. De a magyarság mint közösség, a magyarság mint nemzet csak itt, a saját hazájában. Hogy is fogalmaz Márai Sándor? Az az író, aki élete nagy részét emigrációban töltötte, s éppen ezért nagyon is jól tudta, mit jelent a haza az ember számára:
„Te hallgass hazádra.
Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme
számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza
nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami
legjobb életedben.
Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.”
Kedves Szülők! Kedves Vendégek! Kedves Kollégák!
Íme, 89 szép, okos lány és bátor, értelmes fiú áll a színpadon. A Türr István Gimnázium és Kollégium végzős évfolyamának diákjai ők. Úgy tekintünk rájuk, mint reménységeinkre, akik nyitott szívvel fordulnak majd a másik ember felé, akik szerető családban fogják élni életüket, s akik naggyá teszik majd e kis hazát, amelyet úgy hívnak: Magyarország.
Kedves Diákok!
Most, amikor feltűzzük ezt a szalagot, természetesen úgy is tekintünk rátok, mint iskolánk, a Türr István Gimnázium és kollégium reménységeire. Hisszük, hogy méltók lesztek az ország egyik legrégibb iskolájának hagyományaihoz.
(Írta és elmondta dr. Hauber Károly a 12.G osztály osztályfőnöke)
Végül az est fénypontja, a kék-sárga szalagok feltűzése következett, majd közös vacsorával és bulival zárult a rendezvény.
